Könnycseppedtől folyó árad, amíg magadban hordozod a bűntudatot, a szégyent, s nőiségedre nem teremtő erőként tekintesz.
Miért félsz a szabadságtól?
Hited megvalósítja önmagad, ha nem állsz ellen, s nem bújsz barlangodnak mélyére, feloldozásért.
Véredben áramlik ősi bölcsességed, mely Istennői létedet felemeli, s egódat áldozati máglyára hajítja, hisz eddig csak fájdalmat és félelmet okozott Neked.
Szellemed felébred csipkerózsika álmából, s tündérek hívnak vidám táncot járni, hogy azonosulj, egyesülj Önmagaddal.
A Világmindenséget hordozod. A csodát, mely új életeket teremt a semmiből. A Teremtés tudományát, amely dalra fakaszt ezernyi madarat, s lelkeket Teliholdkor Istennőt tisztelni int.
Tiszteleted örök, lelked halhatatlan. Fájdalom könnyeidet táplálékul magába fogadja Gaia teste, s cserébe értük áldást int fejedre, hogy felébredj "nyomrodból", megéld a NŐT, s minden pillanatban örömben részesülj.
